Milyen faanyagokat használnak a bútorkészítéshez 1 rész?

2018-08-21

Alapesetben két nagy csoport létezik azokból a fafajtákból, amelyekből a bútorok többségét készítik, vannak a puha és kemény fák, de ezek még tovább bonthatóak rendkívül puha fákra: nyárfa, fűzfa, puha fákra: luc-, és jegenyefenyő, közepes keménységűekre: ilyen például a tölgy és a bükk, keményekre: akác, gyertyán, és még a nagyon keményekre: mint például az ébenfa.

Melyek a legelterjedtebbek fafajták a bútorgyártás területén?

A tölgyfát meglehetősen kedvelik felhasználni bútorok, nyílászárók és padlók alapanyagaként. A tölgy a nemes, igényes fafajták csoportját képezi. Tömörség szempontjából élen jár társaival szemben, tehát a kemény fák közé tartozik. Fehér és vörös szín is fellelhető belőle, a fehérnek a mintázata erőteljesebb. Tömörségének köszönhető az is, hogy akár több generációt is ki tudnak szolgálni a tölgyből készült bútorok. A tölgyet kizárólag csak gőzölve bírják meghajlítani. Úgy a legmutatósabb, ha nem kerül rá semmi, csak egy kis lakk, de ettől függetlenül pácolható, és festeni is lehet. Viszonylag lassan száradó fafajta, ezért oda kell figyelni a száradási időre, ha túl kevésnek bizonyul a későbbiekben ez problémákhoz vezethet.

A bükk szintén keményfa, de nem annyira, mint a tölgy. Rendkívül jól bírja a hőt és a fényt, száradási idejét tekintve is gyorsabb, de odafigyelést igényel. Picivel kevesebb bútor készül belőle, mint a tölgyből, pedig a faanyaga kifinomultabb.

A szil meglehetősen kemény fa, durva szövetszerkezete miatt erőteljes a megjelenése és a megmunkálása sem egyszerű, mivel rostszerkezete eléggé makacs. Viszont azok a lapok, amelyek már elkészültek belőle, könnyen összeilleszthetőek akár ragasztással is. A vörös szil megjelenése sötét, emiatt lett igazán közkedvelt, de festeni is lehet. Jól viseli a hőt és a fényt.

A cseresznye már egészen fiatal korától kezdve szép vöröses és a korral előrehaladva ez még mélyebbé válik. Rostok szempontjából rendkívül kifinomult, így könnyen csiszolható, ezért számos hangszert készítenek belőle. Ebből adódik, hogy mérsékelt keménységű, gyors ütemben, szépen szárad, valamint szintén jól viseli a fényt és a hőt.

A dió tulajdonságai annyira kedvezőek, hogy szinte bármilyen típusú bútor készítéséhez megfelel. Csokoládébarna színe lenyűgöző látványt biztosít. Ha nem kerítenek sort a gőzölésre, a felületen megjelennek világos, fehér színű tarka foltok, amelyek még látványosabb hatást keltenek. Ez a típus kiválóan mutat padlóként, vastag rostjai miatt esztétikailag igencsak különleges, változatos anyag. Nagy odafigyeléssel, lassú ütemben lehet szárítani, festésre is alkalmas, de lakkozva néz ki a legjobban. Szintén jól bírja a hőt és a fényt.

Következő bejegyzésünkben folytatjuk a fafajták bemutatását.

 

Korábbi blog bejegyzésünk: Mire érdemes odafigyelni az étkező kialakítása során?